Megfelelési kényszer - 2. rész

Folytatjuk a megfelelési kényszer megnyilvánulási formáival, mely segíthet észrevenni, beazonosítani magadnál, azaz, nőhet az önreflexió általa.

‍

1., - A legészrevehetőbb - az élet minden pillanatát átható

‍

Ide tartozik az, amikor valaki teljesen lemond a saját igényeiről, érzelmi/gondolati világát alárendeli a másiknak/másoknak, abban a reményben, hogy így majd sikerül megfelelnie. Romantikus kapcsolódásoknál könnyen észrevehető, mert már az első alkalmakkor is az illető bólogat minden szavadra és titkon azt lesi, hogy te milyen vagy, ám nem az őszinte kíváncsiság hajtja, hanem az, hogy megismerje, mégis mi az, aminek meg kell felelnie. Ebben az állapotban az ember teljes mértékben maga fölé helyezi a másikat, és azt reméli, hogy ha a másik igényeihez, kedvéhez tudja önmagát és az életet alakítani (vagy legalábbis így mutatni), akkor a másiknak ő tökéletes lesz. Ebben az állapotban az illető általában egyáltalán nem, vagy csak félve, vagy csak nagyon biztonságos közegben meri kommunikálni az igényeit, illetve, hogy mit szeret, mit gondol a világról, mert fél, hogy a véleménye nem fog tetszeni másoknak, ezért nem fogják elfogadni/szeretni őt. Tehát ha bárhol vállalja azt, aki ő, az bizony “veszéllyel” jár számára. Legalábbis tudatalatt ez zajlik le, még akkor is, ha az illető gyakran nincs tudatában ennek.

‍

‍

2., - A nagyon különleges vagyok álcája

‍

Ide sorolom azokat, akik vélt vagy valós különlegességük csapdájába estek. Ők azok a szépfiúk vagy lányok, akiket vagy megáldott a jó isten egy bájos arccal, vagy eleget küzdöttek testi szépségükért a konditerembe, vagy éppen a sebészet segítségét használták föl, és ők ezt próbálják mindenáron kiemelni a való életben és az interneten, hogy megkapják a visszajelzést arról, hogy elég jók. Érdekes mert a laikus ember azt gondolja, hogy egy tényleg nagyon szép ember, ő biztos magabiztos, ő biztos nem akar megfelelni másoknak. A valóságban azonban az mutatkozik meg, hogy az önismerettel rendelkező és önismereti munkát végző ember nem akar megfelelni görcsösen másoknak, mert tisztába kerül az értékeivel. Gyakran a nagyon szép emberek pont ugyanolyan, ha nem rosszabb hiány állapotokat élnek meg, mint bárki más, mivel a saját értékeit nem ismeri, azonban a szépsége miatt a kívülről jövő visszajelzés természetessé válik, így ez egy veszélyes csapda. Az ő “előnyük”, hogy ideiglenes csillapíthatják a hiány érzését, mert rengeteg visszajelzést kapnak kívülről. Hiszen őket észreveszik az utcán és amerre járnak. Ez mind-mind növelheti az egót. Azért is veszélyes csapda ez, mert amíg az egót megeteti a külső visszajelzés, addig az egyén nem kényszerül rá, hogy önnön fénye felé, befelé forduljon. Ezért ebben az esetben kudarc élmények, egyedüllét és az öregedés is segítheti a pozitív befelé fordulás folyamatát, mely kisebb egó halálokkal jár, melyek rendkívül szükségesek.

‍

‍

3., - Fontosabb területeken megjelenő megfelelés

‍

Ide tartoznak azok, akik alapvetően már képesek képviselni magukat, határokat húzni bizonyos emberekkel, ám azokban a kapcsolatokban, ahol erőteljesebb az érzelmi bevonódottság (párkapcsolat, család, munka, olykor barátok), ott még mindig lemondanak önmagukról, és hajlamosak olyasmit megtenni, amit szívük szerint nem tennének. Az érzelmi bevonódottság, az mindig egy döntő faktor. Minél nagyobb, annál nagyobb tudatosság szükséges a tudatos döntés meghozatalához/önpusztító minták abbahagyásához. Az érzelmi bevonódottság miatti megfelelés szintúgy remek önismereti eszköz, mert rámutat a függőségeinkre. Mely helyzetektől és személyektől függünk érzelmileg.

‍

‍

4., - A diplomatikus - Mindenhol jelenlévő, ám kisebb intenzitás

‍

Megfigyeltem egy ilyen csoportot is, akiknél az jellemző, hogy ámbár nem rombolja már szét az illető életét a megfelelés, mint az egyes csoportban lévőknél, viszont mégis csak jelen van és érezhető. Ez azt jelenti, hogy lehet, hogyha jön egy erős, nagyon domináns ember, aki nem tartja tiszteletbe mások határait, akkor ő képes lehet igába hajtani az ide tartozó egyént, aki végül behódol neki ideiglenesen. Ami itt észrevehető, az az, hogy a kommunikációban megjelenik egyfajta elővigyázatosságnak az érzete, mintha az illető nem merné teljesen bátran azt mondani, amit érez. Mintha haloványan még ott lenne benne, hogy kerüli a konfliktust, nem akar nézeteltérésbe keveredni, mert még a végén (tudatalatt zajlik) kiderül, hogy ő nem elég jó, nem gondolja jól vagy elhagyják.

‍

‍

5., - A célirányos megfelelés

‍

Ide sorolom azt, amikor bizonyos embereknek direkt meg akar felelni valaki. Többször láttam már nőt (férfiaknál is jelen van, csak kicsit másképp), aki volt valamilyen, majd amikor belépett az ajtón, akkor megváltozott a viselkedése, a nézése és még a hanglejtése is! Amikor az első ilyet végig tudtam követni, az megütött, ahogy valaki egy másodperc alatt felvesz egy szerepet. Aztán rájöttem, hogy ez egy teljesen természetes, gyakori dolog nők között. Ugye amikor megy az, hogy a hátad közepére sem kívánod a másikat, de mégis bájosan mosolyogsz a szemébe. Szokták mondani, hogy a nők gyakran sokkal csúnyábban tudnak viselkedni egymással, mint a férfiak. Hogy ez így van-e vagy sem, mindenki döntse el maga, de tény, hogy míg gyakran a Nő rámosolyog a másikra, miközben fortyog tőle, addig a két férfi egyenesebben vállalja általában a nemtetszését egymás felé. Férfiaknál a megfelelés könnyedén megmutatkozik abban, amikor próbája magát lazábbnak vagy épp keményebbnek, izmosabb macsónak mutatni. Lényeg a lényeg, itt érdemes azt megfigyelni magadnál, hogy kik azok az emberek, akiknél megváltozik fura módon a viselkedésed, hanglejtésed, esetleg szóhasználatod. Általában ezek olyan emberek, akikre felnézünk, vagy valamiért önmagunk meghatározásánál fontosak. Mentoraink, vagy épp az érdekeink miatt fontos személyek (főnök, üzleti kapcsolatok stb.), vagy akár ügyfelek. Láttam már olyan segítőt, aki ahogy belépett az online konzultációra, megváltozott az arca, megváltozott a hangja. Egyértelmű, hogy minden egy szerep. Az anyaság, apaság, a barát vagy barátnő, a pszichológus, a pap, a szerelő, a kasszás stb., mind-mind szerep. Az a fontos, hogy önazonosak vagyunk-e a szerepben, vagy teljesen meg kell hozzá változnunk. Az a fontos, hogy észrevesszük-e ezt, és megállítjuk-e a folyamatát annak, hogy a megfelelésből adódó szerep ránk égjen.

‍

‍

6., - Az általános megfelelés

‍

Ide sorolom azt, amit szinte kivétel nélkül minden ember él vagy élt már többé, kevésbé. Legegyszerűbben elkapható megjelenése, amikor sétálsz az utcán, és meglátsz veled szembe egy jó pasit/csajt. Egyből megváltozik a nézésed, járásod, az energiád. Persze ez egy nehéz ügy, hiszen ha a másik emberrel te rezonálsz, akkor a második legerősebb ösztön, a szexuális ösztön megjelenik. Erről persze nem tud általában az ember, de tudatalatt hatással van rá. Máris megjelenik a megfelelés, a hanyag járásból, nőknél lesz egy csípő mozgással járó, férfiaknál meg a macsó, kidomborodott mellkas, menő járás. Ezzel sincsen semmi baj, de jó ha tudsz róla, jó ha észreveszed. Ez az általános megfelelés egyébként végtelen módon megnyilvánulhat, ezért majdnem hogy lehetetlen a felsorolása, de észrevehető, mert az egyén ilyenkor megváltozik valamiben. Egyszer egy barátom mesélte, hogy volt egy eseményen, ahol egy nő kapott egy kérdést, ami arról szólt, hogy hogy jött az életébe a főzés. Ő erre elmondott egy monológot, amiben a főzésen kívül kiderült, hogy milyen műsorba szerepelt már, hol voltak épp legutóbb nyaralni, egyébként, mi a kedvenc luxus étele, és még sorolhatnám.

‍

Ez is egy jellegzetes megnyilvánulása a megfelelésnek, amikor valaki minden lehetőséget megragad arra, hogy bebizonyítsa másoknak, hogy ő mennyire különleges, jó, szép, szerény, tehetős, okos, művelt VAGY éppen alázatos, kitartó, tudatos stb.

‍

‍

És pont ez az érdekes, hogy valójában nincs sok különbség aközött, aki azért fényezi magát, mert ő már csak tücsök liszttel főz és számtalanszor szerepelt a tv-ben, illetve aközött, akiről valahogy mindig kiderül, hogy mennyire tudatos, és milyen különleges szertartásokon vett részt a világ különböző részein. Még egyszer mondom, ezekkel nincs semmi baj! Mindig az a kérdés, mi áll a kommunikáció hátterében? Tapasztalataim alapján, aki stabil és teljes önmagában, ő teljesen boldog akkor is, ha a világ nem tudja meg, hogy neki mennyire különleges élete van. Aki viszont a hiányt éli, annak az egója minden kis lehetőséget kihasznál, hogy elmondhasson magáról valami nagyon izgalmas dolgot. Egyszer egy szép nő mesélte nekem, hogy ő nem szeret úgy elmenni egy új társaságból, hogy ne adta volna a tudtukra, hogy ő mennyire jó! Persze ezt nem ennyire egzaktan teszi, inkább olyan szépen, kifinomultan, de a célja valójában ez.

‍

Az általános megfelelésbe továbbá beletartozik az is, amikor beszélgetsz valakivel, az illető mesél egy viccet, ami csak számára vicces, mégis nevetsz vele. Ide tartozik az is, amikor emberek között nem tudod magad elengedni, megengedni azt, hogy úgy egyél, viselkedj, ahogyan akkor tennéd, ha jó értelemben nem fognának vissza a gátlásaid. Ide tartozik az összes “kötelező kör” jellegű telefonbeszélgetés és szívesség. Amit csak azért teszel meg, mert hát: “mégiscsak az anyám/apám/anyósom/főnököm”. Ide tartozik az a rengeteg álkedvesség, amit a szociális interakciókban tapasztalhatsz. Mindennek a gyökere, hogy tudatalatt mélyen dolgozik bennünk az az információ, hogy ha kilógunk a tömegből, akkor veszélynek tesszük ki magunkat. Ez a régi törzsi időkből beépült információ ma is áthatja a társadalmat. Tovább az emberek általában nem tudnak mit kezdeni a feszültséggel, ezért kerülik azon szituációkat, ahol feszültség gerjedhet, így inkább a kevésbé őszinte mosolygást választják.

‍

‍

Zárásként.

‍

Ha bármelyik résznél is felismerted magad, kérlek ne dőlj tőrödbe… Múltkor megkaptam valakitől, hogy az előző részt olvasván, benne az a gondolat jelent meg, hogy az egó egy borzasztó dolog, és ki kell önmagából irtania. Egyrészről, amikor elkezded meglátni az egód működését, akkor érezheted azt, hogy ő a legnagyobb ellenséged itt az életben, minden szenvedésed oka, és mennyivel jobb lenne neked nélküle. Viszont az egó, az nem rossz. Ezt nagyon fontosnak tartom megérteni. Emberként az életben maradásod záloga, az “én”-t védelmezi. Ha ellenségként kezdesz rá tekinteni, akkor neked az is lesz, és az életedet még jobban meg fogja keseríteni. Az egó ideális esetben egy eszköz. A probléma ott kezdődik, hogy nem csak az alapvető feladatait látja el, hanem uralkodik az életeden az azonosulás okán. Ez az azonosulás okozza a szenvedést, nem az egó direkt módon. Ez fontos. Tehát, bármit is láss meg az egódból, fordulj felé elfogadással és szeretettel, mert akkor valódi változás lehet. Kiirtani úgysem tudod, meg hát nem is kell:) Békesség, szeretet.

‍

Valaki egzaktul besorolható bizonyos fentebb említett kategóriába, valaki viszont nem. Gyakran néha ez jelenik meg valakiben, néha az. Ezért nem is javaslom, hogy berakd magad bármelyikbe is, inkább csak figyeld a megjelenésüket az életedben, mert ott lesz a megfejlődésük kulcsa is.
Amikor rálátsz a szerepre, a szerep oldódhat, mígnem fel nem oldódik…

‍

Hamarosan folytatjuk…

Sivananda

‍

Ui.: Ha elakadtál, itt vagyok elérhető: hello@sivanandaawakening.com

‍

‍