A pozitív gondolataimat sem hihetem el?

Ha egy ideje foglalkozol már önismerettel, esetleg spiritualitással, akkor biztosan találkoztál már ezzel a “frázissal”, hogy a gondolataid, az nem a valóság. A gondolat, az nem te vagy stb. stb. Ha teljesen új vagy a témában, és ez távol áll tőled, akkor se görcsölj rá. Ülj le és kezdd el megfigyelni, mi megy a fejedben. Rövidesen tapasztalni fogod, hogy gondolatörvények száza halad át az elméden majdnem, hogy fejvesztve. Azonban, biztos vagyok benne, hogy futás, esetleg más sport közben tapasztaltad már azt az állapotot, amit Jelenlétnek hívunk. Tiszta tapasztalás, gondolatok nélkül. Gondolatmentes létezés. Persze ez valószínüleg pillanatokig, esetleg másodpercekig tarthatott, ha nem gyúrsz rá tudatosan, de megtapasztalható mindenki számára, sőt mindenki meg is tapasztalja ezt minden egyes nap, ki kevesebb, ki több pillanat erejéig. Öntudatlanul és spontán, de megtapasztalja mindenki. Szóval nem voltak gondolatok, de te léteztél. Magyarán, Te nem a gondolatod vagy.

Most, hogy gyorsan tisztáztuk ezt, tovább tudunk haladni. Addig sokan eljutnak, hogy valamilyen szinten tudatosítják, hogy ők többek, mint a gondolataik, sőt a gondolataik valójában ő nélkülük is teljesen jól elműködgetnek. Ekkor elkezdik kevésbé komolyan venni a gondolataikat, aztán elkezdik megszűrni, s amolyan “ami jó, az jöhet, ami rossz, az illúzió, annak nem hiszek” mottoval állnak tovább a témához.

Így kaptam én is ezt a kérdést több, mint egy hónapja: “A pozitív gondolataimat sem hihetem el?” s, noha a válasz egy egyszerű kérdéssel megválaszolható, úgy döntöttem, hogy kifejtem hosszabban.

(Csak a tisztánlátás kedvéért, jelen esetben pozitív gondolatoknak nevezem az építő, kellemes érzeteket nyújtó gondolatokat, és negatív gondolatoknak nevezem, azokat, amik fájdalmat, nehézséget sugároznak. Valójában ezt sem lehet ennyire szétbontani, hisz, mi nehéz és fájdalmas, az sokszor tanít, így, hogy mi negatív és mi pozitív, az is relatív, de ezt most engedjük el.)

Szóval.

Ha a negatív gondolatoknak nem hiszel, mert tudod, hogy nincs valóságalapjuk, akkor a pozitívnak, miért hiszel?

Ezen most gondolkozz el.

Egyazon érme két oldaláról beszélünk. Ha az egyik oldalra azt mondjuk, hogy hamis, akkor a másik nem lehet igaz. S nem is az. Ugyanolyan illúzió. Épp csak kellemesebb illúzió. Azt olyan jó dédelgetni. Jól esik az egódnak. De egy fikarcnyit sincs több valóságalapja. Ez mind az elme terméke.

S félreértés ne essék, azt gondolom, hogy igenis van az elme szintje felett is helye az érzelmeknek és gondolatoknak, de azok valahogy mások. Könnyebbek, nem ragacsosak, más a minőségük. Egy művész, amikor ihletett állapotba jön, akkor az elmén túlról érkezik neki az információ. A magasabb énjétől, Istentől, a Szellemtől, a Végtelenből, hívd, ahogy szeretnéd.

Azt, hogy éppen milyen gondolataink vannak, nagyon könnyű befolyásolni. Menj el elvonulni pár napra, vagy csak pár órára a természetbe, s azt tapasztalod, hogy a gondolataid milyensége és gyakorisága változik. Ez a probléma azzal, amikor ennek a folyton változó masszának hiszünk vakon. S itt a legnagyobb probléma a vak hittel van.

Vedd észre a gondolataidat, de sose higgy nekik. Hisz, mi szükség van a hitre? Ami van, az van. Lásd, vedd észre, örülj, nevess a gondolataidon, ha úgy hozza, de ha bölcs vagy, nem hiszel nekik.

‍

‍Végső soron sosem tudhatod, hogy egy gondolatod valóban a tiéd, vagy mástól kaptad.

21. század egyik legnagyobb tanulságára mutat rá a social média. Láss, de ne hidd el, mit látsz. Bizonyosodj meg róla, hogy úgy van, ahogy gondolod, hogy van. Ha megbizonyosodtál róla, akkor pedig tudni fogod, s továbbra sem lesz szükség a vak hitre.

S ne érts félre, higgy magadban, higgy az életben. Csak ne hidd el azt, amit valaki eléd tár, mert akkor nem fogsz látni, csak vak maradsz.

Ez nem egy kételyben lévő, hitetlen állapotot fog eredményezni, hanem szabadságot. Ekkor tudsz majd igazán nevetni a “negatív” gondolataidon. Hisz, gondolj csak bele. Önmagadat is átvered azzal, hogy a negatívnak nem hiszel, a pozitívnak igen. A logikus elméd sem érti, hogy miért csinálod, hisz nincs benne logika, ám az egod szereti. A negatívat zárjuk ki, mondjuk rá, hogy illúzió, hogy amúgy sem létezik, de a pozitív, na az igen, az én vagyok. Ha felhagysz ezzel a megosztottsággal, s azt mondod, egyikre sem hajazol, akkor megszabadulsz a gondolatok terhes súlyától.

S mi eddig ólom volt, most pehely könnyűvé válik.

Én úgy hívom, hogy belehelyzkedés a “nem tudom” állapotába. Mert, ha belegondolsz, és őszinte vagy magaddal, akkor az, hogy a pozitív gondolataidat tényként kezeled, s meg sem vizsgálod, az valahol biztonságot nyújt.

“Legalább ami jó, az legyen stabil.”

Elengedni mindent, s azt mondani, hogy egyiknek sem hiszel, hogy egyiket sem kezeled tényként, előbb félelmetes, utóbb nyomasztó lehet. Itt elválik, hogy hol a biztonságod. Az egod minél inkább ragaszkodni akar a kialakult identitáshoz, amit önmagadról hiszel, s ha ezt fel akarod bomlasztani, ha fel akarod égetni, az lehet, hogy az elején nem fog neki tetszeni.

Ám, ha a finom meleg álom helyett, a valóság vonz, akkor indulj el az úton. Szépen, lazán.
Mert az újabb korátok oldódása okán, előbb örömöt fogsz érezni, utóbb szabad leszel.

S, ha eltűnik a jó és a rossz.
Ha vége a megosztottságnak.
Ha nem ítélkezel és nem rangsorolsz.
Ha nem büntetsz, s nem jutalmazol.

Akkor megjelenik a béke.

S ekkor azt csinálsz, amit akarsz.

Ha szeretnél gondolkozhatsz, ha szeretnél, hihetsz nekik, élvezheted őket, nevethetsz rajtuk, tagadhatod őket, bármit tehetsz,
mert benne leszel, de nem leszel az.

‍

Te vagy a valóság.

‍

Szeretettel,
Lélektolmács

‍

Ha szeretnél velem dolgozni, privát üzenetben vagy itt a weboldalamon tudsz jelentkezni egy első ingyenes beszélgetésre.