Megfelelési kényszer - 3. rész

Kis kiegészítés az előző részekhez:
‍
Ha megfigyeled, a megfelelésnek van egy kifelé irányuló aspektusa, s egy befelé irányuló, amikor önmagadnak, a saját magad által felállított elvárásoknak próbálsz megfelelni.

Ezt is érdemes megfigyelni magadnál. Amikor valaki kifelé próbál megfelelni, azt könnyű beazonosítani, de gyakran azt tapasztalom, hogy a saját elménknek való megfelelés észrevétlenül marad, pedig ez ugyanúgy megfelelés, ugyanúgy megkeseríti az életet.

Figyeld, hol nem tudsz engedni abból, amit kitaláltál, ami megjelent a fejedben? Hol próbálod ráerőltetni az élet menetére a te saját elképzeléseidet, elvárásaidat.

‍

Spirituális nézőpont:

Miért akarsz megfelelni? Azért, hogy valamit kapj a külvilágtól. Ez lehet elfogadás, szeretet, elismerés vagy akár figyelem is. Voltaképp energia, amitől teljesebbnek, jobbnak érzed magadat.

‍

Mi az benned, ami mindig kívülről próbál energiához jutni? Ez az egó.

‍

Ahhoz, hogy megértsük, miért csinálja ezt, vissza kell menni az egó születéséig.

‍

Megjelenése a te megtestesülésedhez vezethető vissza. Ahogy megérkezel a szúrós, hideg világba, és magadba szívod az első korty levegőt, elindul az egód kialakulása. Az egód a külvilág hatásaiból kezd el építkezni. Gyakran egy 2 éves gyermek még nem én-ként beszél magáról, hanem egyes szám harmadik személyben, pl: Peti ezt meg ezt csinálta. Ez azért van, mert az öntudat, hogy én vagyok, én csinálom a dolgokat, az idő mire kialakul. Ám ahogy telnek a hónapok, egyre erősödik, s bizony a külvilág úgy formázza az egót, azaz az ént, mint az agyagot.

‍

Ha kiskorodban sokat hallottad a szüleidtől, hogy rossz vagy, akkor rosszként kezdtél el magadra tekinteni. Te rossz vagy. Ez vagy. Ha azt hallottad, hogy különleges vagy, akkor a különlegességgel azonosítottad magad. Nagyon gyakran felismerik a hozzám járók, hogy bizony az önképük, ahogyan önmagukról beszélnek, az megegyezik azzal, ahogyan a szüleik beszéltek róluk hosszú éveken keresztül.

‍

Tehát az egó a külvilág visszajelzéseiből kezdi el megformázni önmagát. Nincs sok köze a valódi lényedhez. Mégis képes irányítani az egész életedet, ráadásul úgy, hogy közben azt hiszed, TE vagy az. Tehát, mivel az egó a külvilág visszajelzései alapján jött létre és fejlődött olyanná, amilyenné, ezért fundamentális mozgató és életbe tartó rugója:
a külvilág!

‍

Nem véletlenül vonulnak el a szerzetesek gyakran évekre mozdulatlan egyedüllétbe, mert tudják, hogy amint szociális interakcióba kerülnek, az egó aktívan színre lép. Azaz tudatosság, figyelem nélkül, szinte borítékolható, hogy ott is fog ülni az egyén nyakán az egója, ameddig koptatja a földi éveket.

‍

Szóval az egó mozgatórugója a külvilág, onnan szerzi az energiát. Minél inkább azonosulsz az egóddal és vannak hiányosságok ebben az egóban, annál nagyobb szükséged van a külvilág energiájára/visszajelzésére.

‍

De ki akar megfelelni? Az egó. Nem a valódi lényed. Te nem akarsz megfelelni, és most a Te alatt nem azt a személyt értem, akinek megéled önmagad.

‍

Az egész megfelelési kényszert az egó hajtja, miszerint energiát igyekszik kintről kapni. Mivel fontos számára, hogy elfogadják mások, hogy megdicsérjék, hogy szeressék, hogy megcsodálják, hogy elismerjék, ezért folyton folyvást úgy alakítja dolgokat, hogy ezeket valahogy megkaphassa. És ha nem kapja meg, akkor persze szenved…

‍

Tehát, azt nagyon fontos felismerni, hogy az a Lény, aki Te valójában vagy, az az örökéletű lény, azt nem befolyásolja, hogy a külvilág elismeri-e vagy sem. Mert aaz örökéletű szellemi lényed egómentes. Minden hiány a személyiségben, az egóban van, így minden hiány betöltésére való szándék alapvetően egó vezérelt. Ezzel nincsen baj, de fontos tudni. Következő részben kifejtem, miért nincs ezzel baj, de ami fontos, hogy ezt tudatosítani tudd.

‍

Szóval spirituális nézőpontból tisztán látszik, hogy a megfelelési játszma, az az egó színtere. Egy olyan játék, amit örökké lehet játszani. S nem azért, mert ne kaphatnád meg azt, amire az egó vágyik. Hanem azért, mert az egó sosem lakik jól végleg. Mindig újabb és újabb dolgot akar, aztán amit megkapott, abban elbizonytalanodik, és így tovább… Ugye amikor boldog vagy, erre megjelenik az egó, és hozza a félelmet: “most boldog vagyo, de mi van, ha vissza süllyedek?” Mindegy, hogy mennyire emel fel az élet, hordoz a tenyerén, az egó ott van hátul a sarokban, és hozni fogja a kis elbizonytalanító, elégtelen érzeteket. Ha boldog vagy, akkor megteremti a szenvedést a boldogság elveszítésétől való félelemmel…

‍

A megfelelés és a benne gyakran megjelenő függőség az Ébredés alapvető hátráltató eleme. Ha tényleg a megvilágosodás, a végtelen szeretet, önmagad meghaladása érdekel, akkor tudd, hogy minden függőség hátráltat ebben. Ezért az út során lépésről lépésre érdemes felhagyni ezen függőségekkel, legalább dolgozni rajta, hogy csökkenteni tudd. Ha függőség van, szenvedés van. S ha megfigyeled, az ember szinte mindig függ. Függ mások visszajelzésétől, függ adott helyzetek kimenetelétől. Mindig függővé teszi valamitől önnön lénye boldogságát. Mindez távol tart a teljességtől, mert elviszi a figyelmet a benned lévő forrás megismerésétől.

‍

Ha ezeket tudod, és el tudod kezdeni megfigyelni önmagadnál, akkor már ott az esély, a lehetőség, hogy legközelebb ne szenvedj tőle, ne ess áldozatul ennek a játszmának.

‍

Szépen, lazán, könnyedén, kedvesen, szeretettel fordulj magadhoz és az egódhoz:)
Úgy menni fog.

Namaste
Sivananda