Nem a belső hang a lényeg, hanem Te

Sok segítői irányzat csakis kognitív szinten közelíti meg a problémákat. Ez azt jelenti, hogy gondolatokkal vannak elfoglalva, s nem azzal, amiből fakadnak a gondolatok. Néhány hónapja néztem egy interjút egy elmekutatóval. Volt egy komment, amiben ez állt: “Amikor az elme kutatja az elmét.”

‍

Ez összefoglalja röviden és tömören, hogy miért nem tudnak valódi változásokat hozni azon segítői folyamatok, amik leginkább csak megértés szinten hoznak változásokat. A megértés egy fontos eleme lehet az önismereti utunknak, ám az ember egyszercsak felismeri, hogy valódi megértés csak megélésből fakadhat.

‍

Minden más csak újabb elme koncepció és hiszékenység. Gyakran említem az alábbi példát: Ha még soha életedben nem ettél banánt, akkor ha valaki próbálja neked átadni, milyen ízű a banán, hiába mondja el, hogy édes, szétolvad a szádban, sárga színű stb. te mondhatod azt, hogy: "ohh igen értem", hiszen a szavakat érted, de ettől még nem fogod Tudni valóban, hogy milyen ízű a banán. Lesz róla egy koncepció az elmédben, illetve elhiheted azt, hogy a banán ilyen és ilyen ízű. De valóban akkor fogod tudni, hogy számodra milyen a banán, amikor te magad beleharapsz. Tehát valódi megértés csakis megélésből fakadhat.

‍

Azaz hiába ülsz a terápián vagy a spirituális lélekgyógyásznál, ha ott csak elméleti szinten vitatjátok meg, mit és hogyan tehetnél, hogyan lehetne hozzáállni a dolgokhoz, az nem fog valódi változást hozni, mert amikor bekerülsz egy adott szituációba, ott a benned működő sémák, hiedelmek, majd az ebből megjelenő automatikus érzelmi és gondolati reakciók valószínüleg erősebbek lesznek annál, mintsem amit te valahol fejben már “tudsz”.

‍

Azt fogod érezni, hogy “tudod” mit kéne csinálnod, de nem tudod csinálni.

‍

Itt bukik el az információgyűjtés szakasza a változás során. Sok mindenről hihetjük azt, hogy értjük, ám amikor bekerülünk életünk éles helyzeteibe, akkor kiderül, hogy mi a valóság. Hogy a lényünk hol tart, hol tartunk mi valójában, és minden koncepció és gondolatot félrerakva, mi az, amit élünk sejtszinten. Ez a valóságunk, nem pedig az, amit gondolunk magunkról és a világról.

‍

Ahogyan az elmében élő elmekutató sem tudja megérteni az elmét valójában, úgy gondolati szinten sem lehet feloldani azon gondolati működéseinket, melyeket negatívnak titulálunk.

‍

Képzeld magadat úgy, mintha egy folyamatosan változó gömbszerű energia lennél, ami képes nagyobbodni, kisebbedni, valahol elvékonyúlnak, valahol megvastagodnak falai, hatása gyengül, erősödik stb. Ennek a gömbnek az állandósult és az éppen aktuális állapotának a keverékéből származik minden érzelmed és gondolatod. Amikor Lényed egészével el tudsz kezdeni változni, azaz maga a gömb elkezd változni, akkor a gömbből másfajta érzelmek és gondolatok csapódnak ki/jelennek meg.

‍

Ez a kulcsa a valódi változásnak, azaz a forrásnak kell tudni változni, nem pedig a forrásból származó mellékterméknek.

‍

Ehhez több út is vezet. Ha pszichológiai vonatkoztatásban nézzük, a séma terápiát egy hasznos dolognak látom, képes valódi változásokat létrehozni. Emellett minden olyan út/megközelítés képes lehet erre, ami tartalmaz cselekvést, energetikai munkát (nem oldásokra gondolok..) és figyelem fejlesztést.

‍

Cselekvés fontos, mert ha nem vagyunk képesek változtatni azon, ahogy cselekszünk, akkor a bennünk működő mechanizmusok sem fognak változni.

‍

Energetika fontos, mert ha felismerjük, hogy nem csak egy fizikai testből állunk, hanem többrétegű energia testünk is van, ami ráadásul kölcsönhatásban létezik a fizikai testtel, és minden traumának van egy energetikai lenyomata, akkor képesek lehetünk okozat helyett, az okkal dolgozni.

‍

Figyelem fejlesztése pedig azért fontos meglátásom szerint, mert visszatérve a korábbi példánkhoz:

Az elmében élő elmekutató azért sem tudja végső soron megérteni az elmét, mert a megértés tárgya határain belül mozog. Ahhoz, hogy valamit átlássunk valóban fontos annak átlényegítése, azonban az átlátásához távolságra van szükség, hogy kívülről meg tudjuk figyelni. Így, aki képes mediatív állapotból szemlélni az elmét, aki képes transzcendentálni az elmét, ő valóban egy olyan állapotban tud létezni, ahonnan valódi rálátása, valódi megértése, megismerése tud születni vele kapcsolatban. Ez egyébként rámutat arra is, hogy CSAK könyvekből és videókból, kurzusokból nem tudjuk megismerni önmagunkat. Ehhez képessé kell válnunk megfigyelni önmagunkat. Figyelem fejlesztése, Jelenlét. A figyelem fejlesztése további hozadéka, hogy képessé válunk nemcsak rálátni működéseinkre, de változtatni is rajtuk, mert érzelmileg kevésbé leszünk bevonódva, így képesek vagyunk nem Érzelmi alapú döntéseket hozni, hanem Tudatosságon alapulókat.

‍

Zárszóként:

Ha felismered, hogy gondolati és érzelmi működésed ámbár a forrásig vezet vissza, valójában csak a felszín, akkor elindulhatsz a mélyebb szintek felé, melynél a változás kiszámíthatatlan lehet olykor, mégiscsak magával hordozza valódi szabadságodat, valódi Önmagad szabad megélését.

‍

Szerintem megéri elindulni az úton.

‍

Ölelés,
Andris

‍