Szerinted mi kell a boldogsághoz?

Számtalan tanulmányt lehet róla olvasni. Van, aki szerint csak a hormonok játéka, s így könnyedén befolyásolható ösztönlények vagyunk. Van, aki szerint valami, amiért keményen meg kell küzdeni, amiért tenni kell.

Bárhogy is legyen, meginvitállak egy új nézőpontra.

Maga a kérdés, amit feltettem becsapós volt, hiszen azt feltételezi, hogy valamire szükség van a boldogsághoz. S ennél a pontnál már el is vesztettük a játékot, mert azon a vonalon indulunk el, ahol úgy gondolkozunk a boldogságról, mint valami, amit létre kell hozni, amit el kell érni, valami, ami nem hullik csak úgy az ölünkbe, pedig de. Pontosítva, mi hullunk a boldogság ölébe, ha el tudjuk engedni önmagunkat.

Vedd észre, hogy a boldogságért nem kell tenned semmit. Most persze mondod, hogy ez nem igaz, hiszen, amikor megkaptad a vágyott autódat, vagy az elismerést a munkahelyeden, amiért jól megdolgoztál, akkor boldog voltál. Ám ez csak egy elmetrükk. Amint függővé teszed a boldogságodat a külvilágtól, el is vesztetted.

A valóság az, hogy ha meg tudod élni önmagad, ha megéled a pillanatot, ha valóban Jelen tudsz lenni az elméd nélkül, akkor megjelenik egyfajta boldogság. Ne felejtsd, hogy ezt az állapotot mindenki megtapasztalja élete során, akkor amikor szex után kiüresedve fekszel, akkor, amikor felülsz a bicajra és csak tekersz, vagy futsz a hegyeken, vagy éppen kilépsz a kapun és megpillantod az eget és egy pillanatra nincs semmi. Eltűnsz, s csak az ég van, csak a pillanat létezik. Ez a létből áradó öröm. A lét öröme. Mert a létezés alapvetően örömteli, boldog. Na nem olyan boldog, mint amikor fizetésemelést kapsz, nem olyan fej szédítő, rózsaszín boldog, hanem amolyan kellemes, meleg.

Nem véletlenül keresi mindenki ezen pillanatokat általában tudatalatt. Egy jó buli, ahol traccsra vághatod magad, ahol eltűnhetsz, ahol megfeledkezhetsz magadról, a szerepedről, a gátlásaidról, a korlátaidról. Egy extrém sport, amiben azt érezheted, hogy élsz, ami a Jelenre irányít. Minden dolog, ami kikapcsol, valójában ösztönös keresése a Jelen megélésének. Ösztönös keresése önmagad eltünésének.

Biztos vagyok benne, hogy számtalan pillanatot, emléket fel tudsz idézni, ahol nem volt sok pénzed, ahol az a rengeteg minden, amit fent említettem, nem játszott szerepet, te mégis boldog voltál. Nem volt semmi, csak a pillanat, megélted a létet. Megélted a létet.
Aztán persze a probléma az, hogy a következő pillanatban visszatért az elméd, visszajött, hogy mi van az életeddel, visszajöttek a problémák, és ugrott a boldogság.

Ez már csak ilyen. De tudd, a boldogságért nem kell tenni semmit. Elég, ha figyelsz, s észreveszed. Nincs szükséged semmire, csak arra, hogy észrevedd. Figyelem.
Ne kösd a boldogságot a külvilághoz, mert akkor ugrott. Akkor a világ rabja maradsz. Ne add oda a világnak ezt a privilégiumot, hogy rendelkezzen a boldogságot fölött. Miért?

S mindezek után azt mondom, hogy közben a fenti szavaknak, amiket írtak az emberek, hogy mi kellhet a boldogsághoz, akár értelme is lehet:) Hiszen tény és való, hogy a boldogságunk alapja valahol az önazonosság. Ha önazonos vagy az alap életterületeiden, gondolok itt munkahely, lakhatás, párkapcsolat, emberi kapcsolat, spiritualitás, egészség, stb. akkor az ad egy alapvető boldogságot. Egy olyan, “minden rendben van” érzést. Ez tény. Ám az ego képes mindent bepiszkolni, képes az elégedett emberből elégedetlent csinálni, s akkor ugrott megint a boldogság.

Igen, ha minden rendben van az életedben, az adhat egy alapvető boldogságot.
De nem muszáj így lennie. Van, aki boldog, miközben csődbe megy. Van, aki boldog, miközben az egészsége romokban. Van, aki boldog, miközben elveszti a munkáját.

Ha minden összeáll, az jó. Az lehet egy alap. De nem muszáj így lennie. Nem kötelező a boldogsághoz, mert nézz fel az égre, s csak figyelj. Ülj le egy padra és csak nézd a felhőket, érezd a tavaszi napsütést, fogadd be a csendet, vagy éppen a város zsivaját és kész. Ott a boldogság.

Vedd észre, hogy a hit, hogy tenni kell érte, távolítja el tőled. S persze tehetsz is érte. Ám ha végtermékként tekintesz a boldogságra, akkor nem csinálsz mást, mind engedelmeskedsz a társadolomnak, ki gondosan igyekszik elültetni az emberben, hogy ha fogyaszt, ha vásáról, ha tesz, vesz, akkor boldog lehet.

A boldogsághoz nincs szükség semmire.
Nincs szükség indokra.
Egy döntés.
Nem az elmében.
Hanem a figyelemből rügyezik ki.

Ha tudsz figyelni, tudsz kapcsolódni a létezéssel.
Ha kapcsolódsz a létezéssel, nem lehetsz más csak boldog.
Nézz fákra, a természetre, a madarakra, a fűszálra, minden vibrál, minden mosolyog.
Szerintem nincs okuk rá, mégis boldogok, mert...

‍

...mert a boldogság mindig itt és most van.
Sosem a jövőben, sem a múltban.
Aki tud itt és most lenni, aki be tud kapcsolódni a létezésbe, benne kivirágzik a boldogság.

‍

Szeretettel,
Lélektolmács